Browsed by
Hónap: 2017 szeptember

Veszprém megyei források

Veszprém megyei források

  • Bél Mátyás: Veszprém megye leírása. Veszprém 1989. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 6.
  • Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, 1964
  • Lichtneckert András: Veszprém megye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései. 1690–1836. Veszprém, 2009. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 21
  • Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768–1782. Veszprém, 2007. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 19
  • Magyarország Régészeti Topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest, 1972
  • Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye. Pápa, 2000
  • Takáts Endre: Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720. Veszprém, 2002. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 17.
  • Egyházlátogatási jegyzőkönyv 1779-ben, amely a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban (rövidítve: VÉL) kutatható Canonica Visitatio (VÉL A 8)
  • 1754. és 1762. évi úrbéri szerződése a Veszprém Megyei Levéltárban (rövidítve VeML) az Úrbéri iratok, urbáriumokállagban (IV. 1.g.) találhatók.
  • A Veszprémi Törvényszék úrbéri törvényszéki iratai (VeML VII. 1.b.)
  • A település kataszteri felmérésinek (1858, 1923, 1942) szöveges anyaga (Parzellen Protocoll) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Veszprém megyei anyagában (VeML VI. 103.b.), a hozzátartozó térképek a Magyar Országos Levéltár (MOL S.78–79.) és a Veszprém Megyei Levéltár térképgyűjteményében (VeML XV. 11.b.) elérhető.
  • A Veszprémi Törvényszék hitbizományi bírósági iratai (VeML VII. 1.e.) találhatók a Hitbizományi Uradalmára vonatkozó iratok 1872–1949
  • Telekkönyvi iratok a Veszprém Megyei Levéltárban a Pápai Törvényszék, 1875-től Járásbíróság telekkönyvi irataiban (VeML VII. 5. b) találhatók
Mihályháza, Csöglye

Mihályháza, Csöglye

Bél Mátyás: Veszprém megye leírása – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Mihálháza. Kuriális falu. Lakóinak eredete inkább nemes, mint szerencséjük. A Nádasdi nemzetségig viszik vissza ugyanis e r e d e t ü k e t, annak egyik ágából származtak sokan közülük. Egykor kis kúriája vagy majorja volt itt a maga nevén egyiknek-másiknak, amint ezt a helységnek és a h a t á r n a k csekély volta mutatja. Békáss, Vinár és Szalók falvak között ugyanis olyan szűk területen fekszik, hogy amazt kelet felől, a másik kettőt nyugat felől alig egy ágyúlövésnyi távolság választja el tőle. Hasonló távolságra van kelet felé T é m a puszta és d é l r e Petend. Észak felé pedig Vas megyétől igen közel választja el a Marczal patak, amelybe a Bitva kevéssel Mihálháza fölött folyik bele. Földje homokos és csak a rozsot termi meg, ha megtrágyázzák, de ennek vetésére is kevés módot ad nyugat felé. Északra rétecskék vannak, de kicsik és kevés szénát termők. Délről bizonyos bozótos látható, amely csak csekély faizási lehetőséget nyújt. A falu kevés és szerény házacskából áll, de ennyinek a lakói is nehezen tudják abból, mit a h a t á r ad, elviselni szegény sorsukat, ámbár oly nevezetes nemzetséggel dicsekednek. Egynek-kettőnek kivételével a többiek bizonynyal szegényebbek a parasztoknál. Csaknem felerészben evangélikusok, ugyanannyian reformátusok, akiknek templomocskájuk is van helyben; a többiek: evangélikusok és katolikusok (mert ilyen is van néhány köztük) a szomszédságba j á r n a k istentiszteletre. A török időkben nyomorúságos pusztaságra j u t o t t , különösen amikor a barbárok 1683-ban Bécs alól megfutamodtak; akkor a t a t á r o k d ú l t á k fel, s nem is települt be csak az ország nyugalmának helyreállta után.

Csöglye. Az előbbinek szomszédja. A Piriti, Biró, Búzás, Barcza, Gyarmathi, Ferenczi, Ambrus, Farkas, Péterffi, Dömjén, Gáncs, Veres, Antos, Érsek, Bende, Nagy és Szabó református vallású nemesek bírják, kiknek szabad vallásgyakorlatuk, lelkipásztoruk és a nyugati oldalra szépen épített templomuk van. Abban közösen tartják az istentiszteleteket a szomszéd adorjániakkal, egerallyiakkal és piritiekkel, mert azoknak nincs otthon lelkipásztoruk, hanem tanítómesterek segítik őket, de különben ahányszor az idő engedi, egyenként ide a csöglei istentiszteletrejönnek. Csöglye ugyanis mintegy feje a többi falunak, igen közel hozzájuk, egyenként ágyúlövésnyi távolság választja el tőlük, nem sokkal távolabbra vannak kelet és dél felé Dobron és Csősz. így itt is kisebb a határ, mint a településhez képest szükséges lenne, szintén szoros határvonalak veszik körül. A talaj minősége minden oldalról porhanyós, de kavicsos is és homokos. A kaszáló szűk, az erdő a legszükségesebb használatra való. A falu annyi családban gazdag és bővelkedő, és ámbár szorongatja a helység szűk volta, mégis minden gonddal, buzgalommal és iparkodással törekszik megtartani elnyert nemességének becsületét és hírét. Minden háborúban voltak köztük bátor és harcos, a királynak és az országnak hasznára váló férfiak. És mivel az idők mostohasága folytán falujuk gyakrabban elpusztult, s az egész vidék elnéptelenedett, maguk a csöglyeiek is megfutamítva, a királyok igen régi okleveleit elveszítették. VI. Károlytól akkora kegyelmet nyertek, hogy ő (amint a szöveg mondja) tekintetbe véve hűségüket és hűséges szolgálataiknak érdemeit, amelyeket ők először az említett Magyarország Szent Koronájának és egykor a szent római császároknak és Magyarország királyainak a helyek és idők változatosságához képest és az alkalmak szükségéhez mérten hűségesen és állhatatosan felmutattak és teljesítettek, nekik az
említett kuriális falut, Csöglyét, amelynek tudniillik,- hogy elődeik emberemlékezet óta valóságos és békés használatában, uralmában és folyamatos bírásában voltak, az egész Veszprém vármegye tanúbizonysága alapján igazolták, az egész és teljes nemesi birtokukhoz, Csöglyéhez fűződő egész királyi jogot valamennyi bármilyen néven nevezendő hasznukkal és tartozékaikkal új adomány címén nekik adta és juttatta igaz határjeleik és régi határaik között az 1722. év szeptember 27-én. Azonkívül tulajdonukban van részben Corvin Mátyásnak töredékben maradt 1464-ben, részben a tisztelendő veszprémi káptalan püspökének, Bertalannak 1227-ben és a csornai konventnek 1470-ben kiállított oklevele, amelyek nemcsak az ő valódi birtokjogukat és nemességüket bizonyítják, hanem azt is világosan nyilvánvalóvá teszik, hogy a Csöglyeiek az ő jeles főembereiktől: az ugyanarról a Csöglyéről nevezett Bendétől, Barczától és Pethétől származtak.

Bél Mátyás: Veszprém megye leírása

Veszprémmegye – Eötvös Károlytól

Veszprémmegye – Eötvös Károlytól

Voltak nagy terjedelmű nemesi falvak, a minők a Közép-Bakonyban Szentgál, Szentkirály-Szabadja, Vámos, Leányfalu, Öcs és Mentshely; Pápa vidékén: Tapolczafő, Adáz-Tevely, Homok-Bödöge, Acsád, Görzsöny, Mihályháza, Nemes-Szalók stb., melyekben az összes lakosság nemes volt. Ide tartoznak Somlyó környékén még Adorjánháza, Nagy-Alásony, Bódé, Halimba, Gergelyi, Csögle, Kis- és Nagy-Pirit, Puszta-Miske, Bor-Szörcsök, Karakó-Szörcsök és Kisjenő. Voltak falvak, melyekben a nemesek a jobbágysággal együtt vegyesen laktak; a minő Szilas-Balhás, Mező-Szent-György, Balatonfő-Kajár és Csajág a Mező-földön, Noszlop, Miske, Ajka stb. Pápa és Devecser vidékén. A nemesség kizárólag, a volt jobbágyság legnagyobb részt magyar, csakis a hegyesebb és erdősebb bakonyi részeken van német és tót ajkú paraszt lakosság, ezt is csak a múlt században telepítették ide, még pedig kizárólag némely főrendűek és főpapok.

 

Kuriális nemesek

Kuriális nemesek

Kuriális község

A kuriális község formálisan teljes körű autonómiát élvezett: önkormányzatát maga választotta, földesúrtól nem függött – a nemesek együttesen gyakorolták a földesúri jogokat, tulajdonuk (telkeik) arányában részesültek a közös jövedelmekből. Az önkormányzat élhetett statútumalkotási jogával. Jogilag a polgári és nagyobb büntetőügyekben is bíráskodhatott a tanács, a gyakorlatban azonban azokat az ügyeket, amelyekben nagyobb summáról volt szó, inkább a szolgabíró ítélőszéke elé vagy egyenesen a vármegyei törvényszékre vitték.

A közjövedelem nagyobb részét a földtulajdonhoz kötött földesúri haszonvételek (kocsmáltatás, mészárszéktartás, erdő- és vízhasználati jogok) tették ki, de a közkasszát gyarapították a bírságpénzek, a hivatalos eljárás díjai, az idegenek betelepedési engedélyének kiadásakor beszedett jelentékeny összegek. A fennmaradt bírói számadáskönyvek tanúsága szerint a változó nagyságú évi tiszta jövedelem alig-alig volt elegendő a személyi és “dologi” kiadások fedezésére, mivel az önigazgatás kialakult rendje inkább pazarlásra ösztönözte az elöljáróságot.

A nemesi község szervezetét, működési rendjét részben a jogszokás, részben a közgyűlés (esetleg népgyűlés) által elfogadott községi statútumok, más néven törvények, rendszabások szabályozták. Ezek azonban csak a jogszabályi keretet adták, az egyes tisztségviselők kötelességeit, “munkaköri leírását” az esküformulák körvonalazták, a teendőket azonban tételesen nem rögzítették.

Forrás: Rubicon

Szerző: Hudi József

 

Kuriális nemes

Kuriális nemes: kisnemes, akinek csak teleknyi földje van, mely adómentes nemesi föld, s azt családjával együtt ő művelte. – A családi földaprózódás miatt a 14-15. sz: folyamatosan növekedett az egykori →várjobbágyokból származó, egytelkes nemesek (nobiles unii sessioni) száma és nemességen belüli aránya, az egytelkesekből kuriális falvak alakultak. Ez a nemesi réteg már 1526 e. kb. 100 ezer főt számlált, 1720-i összeírásban 1200 ~i település található. 88

M. tört. fogalomgyűjt. Eger, 1980:534.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Kutyabőrős nemes

Kutyabőrős nemes

A Barczák címere

A papír európai megjelenése, azaz a 11. század előtt főként kikészített állatbőrökre, azaz pergamenre írtak. A papír széleskörű térhódítása után már csak speciális célokra, például kiváltságleveleket írtak pergamenre. Bár a valóságban a lehető legritkább esetben használták e célra a kutyák bőrét, a nemesi okleveleket és címert adományozó kiváltságleveleket a mai napig kutyabőrnek nevezzük.

Honnan ered az elnevezés? Feltehetőleg arról van szó, hogy a legszebb, legegyenletesebb kikészített bőr valóban a kutya bőréből készíthető. Ám ezt az értékes anyagot inkább hangszerek készítésére használták fel: dobbőrnek vagy dudatömlőnek alkalmazták. Az okleveleket kecske, borjú vagy birka bőréből készített lapokra írták.

kutyabőrös nemes kissé pejoratív kifejezés. Ugyanis az újkorban tömegével adományoztak címert olyan családoknak, akiknek nem volt birtokuk. Így a birtok nélküli nemes szinonimájává vált a kutyabőrős nemes terminus.