Mihályháza, Csöglye

Mihályháza, Csöglye

Bél Mátyás: Veszprém megye leírása – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Mihálháza. Kuriális falu. Lakóinak eredete inkább nemes, mint szerencséjük. A Nádasdi nemzetségig viszik vissza ugyanis e r e d e t ü k e t, annak egyik ágából származtak sokan közülük. Egykor kis kúriája vagy majorja volt itt a maga nevén egyiknek-másiknak, amint ezt a helységnek és a h a t á r n a k csekély volta mutatja. Békáss, Vinár és Szalók falvak között ugyanis olyan szűk területen fekszik, hogy amazt kelet felől, a másik kettőt nyugat felől alig egy ágyúlövésnyi távolság választja el tőle. Hasonló távolságra van kelet felé T é m a puszta és d é l r e Petend. Észak felé pedig Vas megyétől igen közel választja el a Marczal patak, amelybe a Bitva kevéssel Mihálháza fölött folyik bele. Földje homokos és csak a rozsot termi meg, ha megtrágyázzák, de ennek vetésére is kevés módot ad nyugat felé. Északra rétecskék vannak, de kicsik és kevés szénát termők. Délről bizonyos bozótos látható, amely csak csekély faizási lehetőséget nyújt. A falu kevés és szerény házacskából áll, de ennyinek a lakói is nehezen tudják abból, mit a h a t á r ad, elviselni szegény sorsukat, ámbár oly nevezetes nemzetséggel dicsekednek. Egynek-kettőnek kivételével a többiek bizonynyal szegényebbek a parasztoknál. Csaknem felerészben evangélikusok, ugyanannyian reformátusok, akiknek templomocskájuk is van helyben; a többiek: evangélikusok és katolikusok (mert ilyen is van néhány köztük) a szomszédságba j á r n a k istentiszteletre. A török időkben nyomorúságos pusztaságra j u t o t t , különösen amikor a barbárok 1683-ban Bécs alól megfutamodtak; akkor a t a t á r o k d ú l t á k fel, s nem is települt be csak az ország nyugalmának helyreállta után.

Csöglye. Az előbbinek szomszédja. A Piriti, Biró, Búzás, Barcza, Gyarmathi, Ferenczi, Ambrus, Farkas, Péterffi, Dömjén, Gáncs, Veres, Antos, Érsek, Bende, Nagy és Szabó református vallású nemesek bírják, kiknek szabad vallásgyakorlatuk, lelkipásztoruk és a nyugati oldalra szépen épített templomuk van. Abban közösen tartják az istentiszteleteket a szomszéd adorjániakkal, egerallyiakkal és piritiekkel, mert azoknak nincs otthon lelkipásztoruk, hanem tanítómesterek segítik őket, de különben ahányszor az idő engedi, egyenként ide a csöglei istentiszteletrejönnek. Csöglye ugyanis mintegy feje a többi falunak, igen közel hozzájuk, egyenként ágyúlövésnyi távolság választja el tőlük, nem sokkal távolabbra vannak kelet és dél felé Dobron és Csősz. így itt is kisebb a határ, mint a településhez képest szükséges lenne, szintén szoros határvonalak veszik körül. A talaj minősége minden oldalról porhanyós, de kavicsos is és homokos. A kaszáló szűk, az erdő a legszükségesebb használatra való. A falu annyi családban gazdag és bővelkedő, és ámbár szorongatja a helység szűk volta, mégis minden gonddal, buzgalommal és iparkodással törekszik megtartani elnyert nemességének becsületét és hírét. Minden háborúban voltak köztük bátor és harcos, a királynak és az országnak hasznára váló férfiak. És mivel az idők mostohasága folytán falujuk gyakrabban elpusztult, s az egész vidék elnéptelenedett, maguk a csöglyeiek is megfutamítva, a királyok igen régi okleveleit elveszítették. VI. Károlytól akkora kegyelmet nyertek, hogy ő (amint a szöveg mondja) tekintetbe véve hűségüket és hűséges szolgálataiknak érdemeit, amelyeket ők először az említett Magyarország Szent Koronájának és egykor a szent római császároknak és Magyarország királyainak a helyek és idők változatosságához képest és az alkalmak szükségéhez mérten hűségesen és állhatatosan felmutattak és teljesítettek, nekik az
említett kuriális falut, Csöglyét, amelynek tudniillik,- hogy elődeik emberemlékezet óta valóságos és békés használatában, uralmában és folyamatos bírásában voltak, az egész Veszprém vármegye tanúbizonysága alapján igazolták, az egész és teljes nemesi birtokukhoz, Csöglyéhez fűződő egész királyi jogot valamennyi bármilyen néven nevezendő hasznukkal és tartozékaikkal új adomány címén nekik adta és juttatta igaz határjeleik és régi határaik között az 1722. év szeptember 27-én. Azonkívül tulajdonukban van részben Corvin Mátyásnak töredékben maradt 1464-ben, részben a tisztelendő veszprémi káptalan püspökének, Bertalannak 1227-ben és a csornai konventnek 1470-ben kiállított oklevele, amelyek nemcsak az ő valódi birtokjogukat és nemességüket bizonyítják, hanem azt is világosan nyilvánvalóvá teszik, hogy a Csöglyeiek az ő jeles főembereiktől: az ugyanarról a Csöglyéről nevezett Bendétől, Barczától és Pethétől származtak.

Bél Mátyás: Veszprém megye leírása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük